Szia, nagyon tetszenek az írásaid, voltam a blogspotos oldaladon is, gratulálok!!! :))
Egy serdülő fiú, egy kibontakozó élet, egy sors végzetszerű története...
Benett Világa
www.benettvilaga.blogspot.hu
E-mail: benettvilaga@gmail.com
„Gyermeked nem tulajdonod,
tanítódnak küldte az ég!
Bántani tehát nincs jogod,
általa kell, hogy ember légy.
Ne vedd el azt, amit hozott,
ne adj cserébe rossz hitet!
Szeretet vízével locsold,
amely lelkét érinti meg!”
(Aranyosi Ervin)
1.
Csendes suttogásom
Többféleképpen is meg lehet halni…
A sorsunkban több halál rejlik,
akár egy borzongató délibáb életkép által,
akár egy katartikus, oly jó illúzió által,
melyben mindig szeretnénk szárnyalni,
gondmentesen, az utópikus életünkben...
De itt vannak a mélabús, komor, és gyászos lélekbeli halálok
– mert én most mind a lélekbeli halálokról próbálok beszélni –,
amelyek szívünk és lelkünk számára végzetesek…
Eddig abban a hitben éltem, hogy mindezt el tudom feledni, bár az effajta szúró kínt, amely parázslik a torkomban, nehéz eltörölni a testből és elméből. Csípi elmém, ahogy írok, s közben meg ereimben turbó sebességgel zubog a vér, és érzem, remeg a kezem, s összekoccannak csontjaim.
Nézz vissza rám…
Sziporkázik a tekintetem,
csillog a szemem, és
megjelenik arcképed lelki szemeim előtt,
ez nem valóság, ez pokol,
tudom, hogy rosszat tettél,
és feledni sem próbálom,
rágja az elmém,
robajlik a vérem,
gondolataim durrannak,
hangom lankad…
Fehérgalamb tekintetem gyöngyökre robban…
Köztudott tény, ha az emberek ingerültek, magukba süllyedve méláznak idegességük során. Nem, te sosem tetted ezt. Halkan kezdted a fájdalmaid kiokádását, s egyre erősödött és mélyült a hangod, majd a végén sikkantásokká csapott át. Úgy néztél a szemünkbe mindig, mint egy kígyó, aki lecsapni készül áldozataira, s hatalmas vérengzést készül előidézni. Reszketve tekintettünk rád, és hallgattuk a semmit jelentő zavartságot. Igen, mindig olyan dolgok miatt fölényeskedtél, amiért nem kellett volna… Csak serceg bennem az a lelket felhevítő – borzongató, kétes – érzés, melytől érzem, hogy majd’ összeroskadok, és átadom magam a kaszásnak, alulról szagolva az ibolyát… Imbolyog a lelkem valahol a térben, és a messzi határokon túl, a soha el nem feledhető emlékeken, a kitörölhetetlen megbántásaidon túl mégis, selymességet, és nyugalmat érzek… Gondolkodtam én már számtalanszor azon, hogy elfeledjelek, de amikor a fény az arcomba csap, emlékeid előhozza, és az, hogy elfeledjelek, valamiféle képtelenségbe burkolózó illúzió. A „késed”, a fájó emléked a szívembe döfődik, és kiserkenő vérem lázasan bugyog elő, lecseppenve a végtelenségbe. Már nem látok, nem hallok, illetve csak a te tompa emléked búg bennem, és nem száll el…
Nem is tudom, hogy hogyan jutottam el idáig, hogy leírjak egy valós, hátborzongató történetet, mely az én légkörömben történt meg. Mikor nekiálltam ennek a szívremegtető műnek, meg sem fordult a fejemben, hogy valaha kézzel fogható könyv lesz, és soraiba zárja érzelmeim hullámát. E történetet egy röpke elmesugár előzte meg, melyet olvashatsz hamarosan a sorok között, és felfoghatod, mennyire bennem élsz még mindig. Nem távozol, minden nap minden órájában eszembe jutsz, és szúró tekinteted fájdalmasan csíp belém. Valósággal belém tobzódtál, és mint egy méhraj, problémáid úgy vonnak be. Tudom, hogy nem hasztalan most írnom e művet, mert könnyít lelkivilágomon…
Dátum: 2013.08.17
Feladó: Ankaa
Szia, nagyon tetszenek az írásaid, voltam a blogspotos oldaladon is, gratulálok!!! :))
Sziasztok!
Már készíti Benina, a Könyvmolyképző Kiadó szerzője a könyvem egyik fejezetéhez a rajzot!!! Hamarosan megosztom veletek, mihelyt végzett vele, és rendezem a fizetéssel kapcsolatos dolgokat!
Üdv.:
B.
_____________________________
Közzétette: Benett
Dátum: 2013. augusztu 14., 16:23
© Benett. Minden jog fenntartva, 2013!